Prologus

Sziasztok Emily Green vagyok 18 éves. Magántanuló. Los Angelesben élek. A legjobb barátnőm Danielle Peazer. 4 évesen ismerkedtünk meg egy tánc iskolában és a legjobb barátnők lettünk. 8 évesen viszont el kellett költözniük Londonba. Azóta nem láttam élőben. Skypon, Facebookon és Twitteren tartjuk a kapcsolatot. Nagyon hiányzik. 17 évesen letettem egy tánc vizsgát amibe azt írták, hogy ha tovább folytatom híres táncos lehet belőlem. Ennek nagyon örülök, de mikor a szüleim ezt meghallották megvertek. Hogy mégis hogy képzeltem elmenni, meg hogy mostantól elveszik tőlem a zsebpénzt. Na itt akadtam ki. Hogy miért is? Hárman élünk együtt apa, anya és én. Anyáék a világ leghíresebb ügyvédéi, de ők csak itt Amerikában képesek munkát vállalni. Magántanuló is csak azért lettem, mert mindennap verekedtem hiányoztam órákról. Na, de kérem, azért hiányoztam, hogy tudjak ruhákat venni, mert anyáék oda se engedtek el. Verekedni meg nem akartam, de beszóltak a cica babák és hát meg kell védeni magam. A verekedést nagyon régen tanultam még nagyapától. Ő híres karate mester volt és még halála előtt megtanított. Nagyon örültem neki. Viszont anyáéknál ezt nem használom, mert az tiszteletlen lenne. Anyáékról még azt kell tudni, hogy eddig minden hónapban megdobtak egy nagyobb összeggel amiből "élnem" kellett. Saját magamnak vásároltam ruhákat, ételeket ebből fent maradt egy nagyon nagy összeg az évek során. Danival úgy terveztük hogy én itt hagyom őket, mert nem bírja ki nélkülem meg elege van, hogy csak skypon lát. Én is belementem, mert legalább elmegyek innen örökre. Dani nem tudja, hogy engem vernek vagy hogy magántanuló vagyok, nem merem elmondani félek, hogyha megtudja akkor ő is elfordulna tőle. Június 25 - én megyek Londonba vagyis holnap. A táncot nem hagytam abba, amikor van időm ( rengeteg ) akkor a youtubon videókat nézek és betanulom őket. Nagyon szeretem a hip-hopot, az utcai táncot a a kedvencem mikor fejen kell pörögni. Az nagyon tudok. Most is próbálni akartam, de hangokat hallok kintről. Mivel elég sokat kellett már kilopóznom ez már nagyon egyszerű. Néha igazi kémnek érzem magam. Most itt vagyok a konyha előtt és hallgatótok.

- Szívem! Szerintem ki kéne dobnunk innen. Már 18 éves tudd vigyázni magára. Meg az édes pofikájával úgy is befogadják. - szólalt meg apám. Aha, szóval ki akarnak dobni.

- Jól van. Majd holnap után kidobjuk az összes cuccával. - egyezett bele anyám. Ezt nem hiszem el. Szóval tényleg ennyire utálnak?

- Gyere menjünk a hotelbe, tudod milyen dögösen áll rajtad az a koktél ruha? - kérdezte apám anyám meg felkuncogott. Ó bazdmeg, mint egy rossz pornó.

- Rendben, menjünk. - egyezett bele anyám és már csak egy ajtó csapódást hallottam. Az arcomon megéreztem valami nedveset. Hozzáértem és letöröltem. Igen, sírtam...